Chrıstıan Epıdemıc - A Tűz Éjszakája

Magába foglaló világ végén
A természet fonta a sorsod
Tanultad ezer hazug nyelven,
A fügefa csak fügét teremhet

Élni születtél nem istennek
Anya szült, kit megölt a bánat
Adott tüzet egy vadléleknek
S hitte az átölelt test sohasem fájhat

Mély, mély ez az érzés
Belülről feszít kívülről eltakar
Gyermek vagy kit az anyja altat
S én fogom kezed, őrzöm álmodat

De az álmot gyilkolja az ébredés
S a világ megsebzi homlokod
Szemedbe vér folyt, eltűnt mi szép volt
Hát könnyezni többé már nincs okod

Harci ménekkel indulunk. Új feltámadás

[English translation:]
Night of Fire

Covering world
For the nature span your fate
Learnt in thousands of lying languages
Fig can bear only fig
Born for live not for being a God
Mother killed by sorrow gave birth to you
Give fire for a wild soul
And thought embranced
Body can never hurt
Deep, deep feeling
Stresses inside hides outside
You're child lulling by your mother
I hold your hand and guard your dream
But awakening kills dream
The world bruises your forehead
Blood runs to your eyes,
Every beauty disappears
No cause for crying anymore
We start with martial stallions, new resurection
Gehenna will be our doss, new redemption