Másként kezd sütni a nap az égr?l.
?sz lett tavaszból, tél az ?szb?l,
(Az) id?nek járását nem állítja semmi:
Meg kell hát halni, és semmivé lenni.
Az ágak lehullnak, válnak a törzsr?l,
Hajdan dús gyökerek szakadnak a földb?l,
A földb?l, mely nem ringat már többet,
Nem osztja kincseit, töröl le könnyet.
Új szelek fújnak a néma táj felett...
Új dalok szólnak a régi-szép helyett...
Apáink arca: h?lt tegnapok arca,
Némuló harangok topma, bús hangja.
?rizd a szót, mint Atyádtól kaptad,
Atyádtól kaptad, és fel nem adtad.
Er?ddel védted, véreddel bírtad,
Jussod az égre véreddel írtad.
Vérb?l, könnyb?l, harcból feltámadt végromlás,
Keser? sors és pusztulás...
(A) földt?l, az égb?l nem j? sem áldás sem tanács,
(A) szélbe vésznek halk imák...